2017/09/24

Egy petefészek, petevezető – mégis gyermekáldás

A Vár Rád a Baba programban megérkezett a 140. baba.

Sajnos egyre többen szembesülnek azzal, hogy nem következik be azonnal, vagy rövid időn belül a kívánt gyermekáldás. Nem csak nálunk, hanem az egész világon futótűzként terjed ez a jelenség és bárkire vonatkozhat. Minden egyes terméketlenségi jelenség mögött összefüggések állnak. Minden egyes meg nem érkezett baba kivárja, amíg szüleik rá nem lelnek a lényeges összefüggésekre és picit nem módosítanak, változtatnak a gondolkodásukon. A módosítás platformja mindig belül keresendő. Egy gondolat, mely – gyermekkori sérelmünkből, fájdalmunkból, hiányunkból, frusztrációnkból ered, az elutasítottság fájdalmából keletkezett dühünk, amely felnőtt korra elvárássá képződik – ellepi a tudatunkat, s aszerint látjuk a világot. Mivel meggyőződésünk lesz a világnézetünk, ki sem derül, hogy változtatásra volna szükség. Míg nem a babára való (hosszú) várakozás során egyszer csak kínunkban az élethez való hozzáállásunkat tüzetesen átvizsgáljuk, és felülbíráljuk. 

Minden leendő baba egy üzenetet hoz a szülei számára. Személyre szabottan arról szól mindenkinek az üzenete, ami a leendő anyaság-apaság kialakításának a lehetőségéből hiányzik.

Vajon mi okozna számunkra anyaként nehézséget?
·         Képes lennék veszélyeztetett terhesség miatt lazán, zokszó nélkül hónapokig vagy akár fél évig az ágyhoz láncolva feküdni?
·         Megengedném a magzatomnak, hogy úgy szülessen, ahogyan ő akarna?
·         Megengedném neki, hogy farfekvésű maradjon?
·         Képes lennék hosszabb időre az eddigi szabadságomat, utazgatásaimat feladni?
·         Ha szükséges lenne, bátran konfrontálódnék a nőgyógyásszal, a baba gyerekorvosával, a gyermekem óvónőjével, tanítójával?
·         Amikor a gyerekemnek én-időre lenne szüksége, hajlandó lennék hátrébb lépni akkor is, ha több mint 7 évet vártam rá? A gyermek születése után lenne az életemnek más életcélja?
·         Megengedném a gyerekemnek, hogy ő irányítson a korának megfelelő helyzetekben?

Legbelül érezzük mi az, mi nem menne egyszerűen.
           
Ezek a téves gondolati módozatok tünet formájában is megjelennek, melyek szerencsére, ha tudunk bennük olvasni, útmutatóul szolgálnak. A termékenységet akadályozó tünetek állapotjelzők. Megmutatják a fizikai síkon, hogy lelkileg hol tartunk, mely feladatokkal van dolgunk, miben kell még fejlődnünk. A meddőségi tünet, betegség sosem egyik napról a másikra alakul ki, hanem hosszabb idő után jelenik meg, és részben vagy egészben képviseli a babánk üzenetének témakörét.

Perinatális szaktanácsadóként nap mint nap babára vágyakozó nőkkel, párokkal dogozom. A hozzám érkezőkkel a baba üzenetével dolgozunk. A munkafolyamatunk néha kellemetlen érzés, hiszen a hiányosságok kerülnek előtérbe. Viszont, ha ezek külső segítséggel (egy szakemberrel, aki eddig nem is ismert minket) végre kimondásra kerülnek, és elismertté válnak általunk, akkor már nem okoznak gondot, blokkot. A felismert téves nézőpont, hiedelem, érzet kisimul, és ha még rutinszerűen vissza is tér, már nem tud sakkban tartani.  

Álljon itt egy történet a Vár Rád a Baba programban megérkezett kisbabái közül.

Martin
„Több mint négy éve szerettem volna babát, de csak nem jött. Férjemmel való közös jövőnk előrelendítése miatt rengeteget dolgoztunk eközben. Korábbi betegség következtében elveszítettem az egyik petevezetőmet és petefészkemet. Emiatt is sokat szorongtam, hogy ez a helyzet bizonyára nehezíti a teherbe esést.
Szüntelenül kerestem a lehetőségeket arra nézve, hogy mielőbb megfoganhasson a kisbabánk. Így jutottam el a Vár Rád a Baba programhoz, és vezetőjéhez Petre Veronikához.
Már az első online beszélgetésünk során körvonalazódott számomra, miért nem jött eddig a baba. A második alkalom során Veronika felnyitotta a szememet, és megláttatta velem a párkapcsolatunkban lévő szerep aránytalanságot. Férjemet gyerekemként szolgálom, én pedig a kislányaként viselkedek vele szemben. A beszélgetés során ez a felismerés megrengető volt – évek óta elfojtott érzéseket, dühöt, fájdalmat, tehetetlenség érzés kavalkádját hozta elő bennem, melyeket oldottuk is. A Veronikával való beszélgetés után két héttel megérkezett hozzánk a kisbabánk, Martin. 
Lám kiderült, hogy „fél eséllyel” azaz 1 petefészekkel is ugyanakkora lehetőség lesz a baba megérkezése, hisz nem is ezen múlott.”

A csokorba gyűjtött történetekkel szeretném megmutatni, hogy nem a tünetek számítanak, ezek ellenére is lehet baba.
Álljon itt egy összefoglaló cikk:
Meddőség tünetei mellett gyermekáldás

s a történetek:

Inzulinrezisztencia - meddőség helyett gyermekáldás

Petevezeték elzáródás, mióma - meddőséghelyett gyermekáldás


2017/07/10

Meddőség tünetei mellett gyermekáldás

Amikor elindulunk a gyermekáldás útján, csak reménykedhetünk abban, hogy hamarosan mi is szülői örömök elébe nézhetünk. Ha nem is az első hónapban, de fél éven belül biztosan. Csalódottan vesszük tudomásul, ha még sem, és ha egy éven belül sem történik meg a vágyva várt gyermekáldás, szomorúságunk határtalan. Szomorúak vagyunk, mert nem értjük, miért nem történt meg. Hogy lehet az, hogy végre késznek érezzük magunkat arra, hogy fogadjunk egy kisbabát, mégsem valósul meg. Tanácstalanná válunk és tehetetlenek leszünk.
            A környezet igyekszik kedvesen lereagálni, – ha szóba kerül fájdalmunk – és próbál valamiféle egyszerű magyarázattal szolgálni. „Igazából hátha még nem is szeretnél annyira babát.” Ezzel a mondattal – gondoljuk, éppen nem segített, sőt mérgünkben talán legszívesebben elfutnánk vagy grimaszolnánk. Ki és mi, hogy jön ahhoz, hogy megkérdőjelezze a vágyakozásunkat!?  

A természeti és a keleti népekkel ellentétben nagyon messzire kerültünk a benső működésünktől. Ha valami komolyabb bajunk van, azonnal orvoshoz fordulunk, anélkül, hogy meditálnánk rajta, és elmerengnénk azon, mostanában mi történt az életünkben, s vajon nem lehet-e hozzá köze a tünetünknek. Mivel külön tekintünk a fizikai testünkre, egészségünkre és külön életet élhetnek gondolataink s vágyaink, eszünkbe sem jut őket összekapcsolni. Fel sem merül bennünk, hogy a fel nem dolgozott érzések, fájdalmak egy idő után lenyomatot képeznek testünkön. Ennek a tudatnak a hiányában azt sem tudjuk megmondani, hogy az utóbbi évtizedek melyik lelkileg problémás időszakából származnak a menet közben kialakult betegségek, tünetek. Fogalmunk sincs arról, hogyan alakulhattak ki a mostanában sok nőnél diagnosztizált termékenységet megnehezítő tünetek, mint pl. a PCO, inzulin rezisztencia, pajzsmirigy alul- és túlműködése, gyulladása, az autoimmun betegségek sokasága, az endometriózis, a petevezetők elzáródása, peteérés hiánya, a petefészek kimerülése és még sorolhatnánk.

Minden embernek meg van a sajátságos módja arra, hogyan nézzen szembe a közelgő nehézségekkel. Gyerekkorában kialakított egy stratégiát, miként szembesüljön a fájdalmakkal, a kellemetlenségekkel. Miként dolgozta fel szülei kiabálását, veszekedését, az elutasításukat, vagy azt, ha apa vagy anya nem bánt vele elég kedvesen. Ez a stratégia annak idején rögzült, ez lett a problémamegoldó képesség, és amíg tudatosan nem dolgozzuk át, addig így működik. Hogy is néz ki ez pontosan? A szülők veszekedésére, azaz a közben átélt fájdalmam elviselésére tünetet produkálok, mint pl. mandula- vagy arcüreggyulladást. Mivel rám terelődött a szüleim figyelme, megszűnt, legalább is betegségem miatt háttérbe szorult a feszélyező családi légkör. Gyakori megoldás, melynek eredményeképpen lelki nehézség esetén tünet képződik, minden olyan helyzetben, melyben a megélt lelki fájdalom átlépi a tűréshatárt.

– Lelki okok miatt nem érkezik a baba. „Ugyan már! Miért kellene bármi elvontban hinnem. Hiszen annyi párnak bármikor lehet gyereke, miért pont nekem kellene ilyesmivel foglalkoznom!” Tényleg nehéz előrehaladni, ha nem tekintjük egységben magunkat, gondolatainkat a testünkkel. Marad a kétségbeesés által kialakult érzelmi lavina, ha elindul, végighalad az összes állomáson. Düh és értetlenség lép elő először önmagukra nézve, majd kifelé haladva másokra szórva, mely egyenes utat enged a kritikához, mások bírálásához (kinek hogy és miért lett gyereke az én engedélyem nélkül). Míg a vége felé mi magunk is elfáradunk önmagunktól.

Pedig azok a méhnyak-nyák antitestek nem véletlenül falják fel a spermiumokat. Ha lelkileg tekintünk önmagunkra, ha nem, azok bizony ott vannak s így működnek. S ha akarom, ha nem a párom hímivarsejtjei nem hozzák a kívánt mennyiséget, s formát valamilyen oknál fogva.  

Ahogy többször is halljuk, egymástól függetlenül nem a nő vagy a férfi küzd meddőségi problémákkal, hanem a párnak van közösen nehézsége a gyermekáldással. Ugyanúgy egymásra rezonálnak, mint amikor szerelembe estek. Van, amiben a férfi tart előrébb, s van, amiben a nő, de ugyanolyan sebességgel haladnak, kéz a kézben járnak.   

            Talán, már ha eleget várakoztunk hónapról hónapra és szenvedtünk a különböző kivizsgálásoktól, akkor eljuthatunk oda, hogy bátorságot vegyünk és ránézzünk az életünkre, a félelmeinkre, s a korábbi párkapcsolati nehézségeinkre, sikertelenségeinkre – melyek sokat árulnak el viselkedésünkről – s a jelenlegi párkapcsolatunkra.
Közelebbről ránézhetünk:
·         a kommunikációs készségeinkre
·         a konfliktuskezelésre
·         a krízis feldolgozására és elviselésére
·         a vélt s valós sérelmeinkre
·         a társunktól való elvárásokra
·         az érzelmi önállótlanságunkra.

S arra, hogy ezek közül mik okozhattak bennünk akkora nehézséget az évek folyamán, hogy tünetet képeztünk belőle.

Perinatális (fogantatás, várandósság, szülés körüli) szaktanácsadóként munkámban évek óta túlnyomó részt a baba érkezésének a nehézségében érintett párokkal foglalkozom nap, mint nap. Függetlenül attól, hogy a párnak van-e termékenységet nehezítő tünete, vagy nincs amikor átbeszéljük az életét érintő fontos történéseket s összefüggéseket, és rámutatunk a gyengébben működő viselkedési mechanizmusokra, egytől egyig mindenki tisztában van azokkal. De ennek ellenére, csak ritkán gondolják azt, hogy ezekkel tényleg szembe kell nézni.

Amelyik területeken a legnagyobb a bennünk lévő félelem, ott keresendő a megoldás. Pusztán azzal, hogy hajlandóak vagyunk ezzel foglalkozni, – a témára való összpontosítás, a ráfordított energia és idő, és a tények átlátása által – átalakulhatnak a bennünk rögzült mintázatok, tünetképző mechanizmusok. Megismerhetjük működésünket, és a tünetek konkrét, ránk szabott lelki okát megtudva használati útmutatót kapunk önmagunkhoz.

Mindeközben a várva várt baba is megérkezhet, ahogy sok általam kísért helyzetben meg is történt.
Neked is sikerülhet!

A Vár Rád a Baba programban (2017.7.) 131 pocaklakó érkezett, s közel 90 meg is született. Történetüket itt el is olvashatod.

A betegségek lelki okainak nagy része dr. Ruediger Dahlke: A betegség mint szimbólum című könyvben olvashatóak.

A következő cikkben a baba szemszögéből nézzük meg a fenti összefüggéseket. Milyen hátránya lenne gyermekemnek, ha sokszor a vélt s valós sérelmeimre koncentrálok, magas elvárásaim vannak másokkal vagy a társammal szemben, vagy érzelmileg önállótlan vagyok.

2017/03/28

Tünet nélküli gyermekkor


Ha a magzat, a baba vagy a gyermek lelkét vesszük figyelembe, akkor megláthatjuk, mit szeretne, hogyan szeretné, ha viselkednénk vele, hogyan forduljunk hozzá. Annyi elvárást támaszt mi felénk, amennyit mi is támasztunk párunk felé, önzetlen szeretetet, odafigyelést vár tőlünk. Ha ez megtörténik, akkor belül szárnyalhat, kiegyensúlyozottá válik. A további vele való foglalkozás, gondozás, játszás, tanítás már „csak” úgy mond funkcionális szükséglet kielégítés. A gyermek alapvető vágya az érzelmi kielégülésre szülei, de elsősorban édesanyja odaadó szeretete, ami megtartja, biztonságot nyújt számára, miben gondolkodás nélkül hátradőlhet. Birtokolva ezeket egyensúly alakul ki benne. Az egyensúly a belső béke mellett egészséges állapotot hoz.

Viszont ha ez az egyensúly felborul, akkor megakad az elmúlt optimális időszak és hosszabb távon nyűglődéshez vezethet. Babáknál nehezebben való elalvást és anyához magasabb szintű ragaszkodást okozhat, nagyobbacska gyerekeknél pedig nyűgösséget, frusztrációt.

Ha szélsőséges kilengést okoz az egyensúly felborulása, akkor betegség, tünet alakul ki. Maga a betegség, tünet illetve annak megjelenési formája árulkodik arról, hogy miben szenved hiányt a gyermek. Pl. hosszabb időn keresztül kevesebb érintésben, simogatásban részesül, akkor elsősorban a bőrén keletkezik elváltozás, ami a hiányt mutatja, mint amilyen az ekcéma.
A tünetek szimbolikái segítséget nyújtanak a szülőknek abban, hogy rálássanak, mikben kellene önmagukon, gondolataikon, viselkedésükön változtatni, hogy azok megszűnjenek.  

De gondoljunk csak bele, mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem utólag kellene a betegséget gyógyítani, hanem az ki sem alakulna. Erre jó módszer az, ha tisztában vagyunk saját vágyainkkal és gyengéinkkel is, melyeket idővel gyakorlással megzabolázhatunk. Hála Istennek egyre több irányzat foglalkozik a bennünk lévő valós érzelmekkel, gondolatokkal, és segíti a bennük való eligazodásunkat. Így hát kutassunk olyan módszerek, olvasmányok után, amelyek rátapintanak az esetleges fájó pontjainkra, amelyek segítenek szembenézni kellemetlen énünkkel. Mert ha ezek a felszínre kerülnek, már nem rágják szét a berendezést lelkünk bugyraiban, és kevesebb kárt okoznak. Vegyünk bátorságot a szembenézésre, gyermekünk lelki egészsége érdekében.  

Természetesen senki sem tökéletes. Szerencsére gyermekünk sem várja el azt, hogy szülőként tökéletesen működjünk, de mi sem várhatjuk el tőle, hogy bármit toleráljon nekünk.

„Nem mi teszünk szívességet a gyermeknek, azzal, hogy fogadjuk őt, hanem ő tesz nekünk, azzal, hogy minket választ, és megszületik.” (Ahogy születsz, úgy élsz P.V.)

Ebben segíthet nekünk dr. Ruediger Dahlke orvos, pszichoterapeuta, s író munkássága és iránymutatása, aki a lélek árny oldalaival, a bennünk lévő nem kívánatos részekkel, az árnyékkal foglalkozik. C. G. Jung szerint az árnyék maga a tudattalan, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a hőn áhított teljességet.

Fejlődés nélkül nincs változás.

Írta: Petre Veronika, perinatális szaktanácsadó

R. Dahlke ide vonatkozó fontosabb művei:
A lélek nyelve a betegség,
A gyermeki lélek nyelve a betegség


A betegség, mint szimbólum