2010/09/24

Madaras – gólya-cinke-veréb-liba-harkály-kacsa-varjú-fecske-kánya-héja – mondókák, versek, dalok

- Gyertek haza, ludaim!
- Nem merünk.
- Miért?
- Félünk.
- Mitől?
- Farkastól.
- Hol a farkas?
- Bokorban.
- Mit csinál?
- Mosdik.
- Miben mosdik?
- Arany medencében.
- Miben törölközik?
- kis cica farkába.

Erdő,erdő,erdő,

marosszéki kerek erdő.
Madár lakik benne,
madár lakik tizenkettő.
Cukorot adnék annak a madárnak,
dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kis angyalom
érted fáj a szívem nagyon.

Gazdag Erzsi
Sír-rí szegény kis cinege:
Megázott az inge.
Kerítésre teregeti,
Gyenge szellő legyezgeti,
Nap sugára szárítgatja,
Hogy a cinke felhúzhassa.

Gólya viszi a fiát,
Hol felveszi, hol leteszi,
Viszi, viszi, itt leteszi.

Repülnek a madarak,
Csattog a szárnyuk.

Ugrálunk, mint a verebek,
Rajta gyerekek!

Tamkó Sirató Károly
Öt kis madárka
Összebújt öt kis madárka.
Nem zavarja őket semmi.
Suttogó hangjuk csicsergi:
mégiscsak szép,
mégiscsak jó
apró kis madárnak lenni.

Nemes Nagy Ágnes
SZORGALOM
Ki kopog?Mi kopog?
– Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom,
miótavár rám ez a diófa.

Mi ragyog?Mi ragyog?
– Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.

Zelk Zoltán
GÓLYA, GÓLYA
Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol kezdődik a világ?
– A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ…
Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol ér véget a világ?
– Ha az a tó enni ád,
egy tóból áll a világ.

Fecskét látok,
szeplőt hányok,
Selymet gombolyítok.

Gólya, gólya, gilice,
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja.
Síppal dobbal, nádi hegedűvel.
Nincs szebb madár…
Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.

Nincs szebb madár…
Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.

Még szebb madár a kánya,
a világot bejárja,
mégsem kopik csizmája,
megkíméli a szárnya.

Mégis legszebb a fecske,
odaszáll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,
irigylik a verebek.

Jaj, de büszke a kakas,
hogy a feje tarajas.
Ha jóllakik, azt mondja;
sóra, fára nincs gondja.

Csip-csip csóka,
Vakvarjúcska,
Komám asszony kéreti a szekerét,
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta,
Hess, hess, hess!

Szepesi Attila
Csipegető
Kis csíz,
mit csípsz?
Kis pinty,
mit sírsz?
Mit rísz,
bíbic?
Itt is,
friss víz,
friss víz
s tíz kis
rizs!

Rizs is?
Rizs is!
Így vígtíz csíz,
tíz pinty
s tíz kisbíbic!
Hízik?
Hízik!

Jöjj be hozzám, szép madárka,
Nem zárlak én kalitkába.
Mikor akarsz, elröpülhetsz,
ha kedved van visszajöhetsz.

Héja, héja lakatos!

Látom, lábad ripacsos.
Addig libát nem adok,
míg a lábad ripacsos!
Csőrlőre, csattogóra,
Ángyomasszony ablakára!

Héja, héja,
Nincs itt liba,
Szomszédban van,
Eredj oda,
Eredj oda,
Huss, huss, huss!

Pákolitz István
Veréb
Csip csirip, csöpp veréb
csipkedi a meggyet;
Csip csirip, csöpp veréb
csípj nekem is egyet;
ha nem csípsz, csöpp veréb,
csiripelj is egyet,
mert amíg csiripelsz,
nem csíped a meggyet!

Csip csirip, csip csirip,
csípek neked meggyet,
Csip csirip, csip csirip,
a legédesebbet;
Csip csirip, csip csirip,
szedd a piros meggyet;
Csip csirip, csip csirip,
jóízűen edd meg!

Kövön ült két vörösbegy,
egyik elszállt, maradt egy.
A másik meg elszaladt,
a szegény kő ott maradt.

Ágon ugrált a veréb,
megrándult a lába,
üggyel-bajjal lejutott
a fekete sárba.
Most sír a veréb,
igen fáj a lába,
nem jár az idén már
verébiskolába.

Eresz alól
(Weöres Sándor - Kodály Zoltán)
Eresz alól fecske fia
Idenéz, odanéz.
Van-e hernyó,
hosszú kukac,
Ízesebb, mint a méz?

Csőrét nyitja ám,
Buzgón, szaporán!
Kis bendőbe mindenféle
Belefér igazán!

Fütyül a rigó
(Csukás István - Kodály Zoltán)
'De jó a dió!'
- Fütyül a rigó.
Vidám dala száll:
Élni jaj, de jó!

Gyere, te rigó!
Itt van a dió!
Héja ropogó,bele csudajó!

Gólya, gólya, gilice
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja,
Síppal, dobbal,
Nádi hegedűvel!

Gólya-dal
(Gryllus Vilmos)
Kémény tetején
kelepel a gólya,
Fészkét gallyakból,k
is ágakból hordja.
Belseje néhány
puha-pihe szalma,
Gólyafiókák
kicsi birodalma.

De mikorra aztán
vége van a nyárnak,
Felnőnek a gólyák,
csak az őszre várnak.
Messzire szállnak,
napsütötte délnek,
Övék már az egész világ,
mégis visszatérnek.

Osvát Erzsébet
A bíbic meg a gilice
Búsan biceg
A bíbic,
éhes is,
meg szomjas is.
Fáj a lába,
fáj a szárnya,
felsebezte
nádba, sásba.
Csakhamar egy
Gilice
Rábukkant a
Bíbicre.
Megetette,
Megitatta,
Beteg lábát
Borogatta.
Megtudta, hogy
Nincsen apja –
tüstént fiává
fogadta.

Hej, ti pacsirták /orosz népköltés/
A szalmaszálon!
Mind ide szálljon!
Hozzátok el nekünk
A fényes nyaracskát,
Ekét, boronával!
Vigyétek el tőlünk
A hideg telecskét,
Gerebent, rokkával!
Komisz a telecske,
Kenyerünk megette.

Jön egy varjú a malomba, kiti-kati-ka
Búzát önt fel a garatra, kiti-kati-katt.

Lisztet szitál a tyúkocska, kiti-kati-ka
Gúnár ült fel a zsákokra, kiti-kati-katt.

Hopp, egy büszke kövér kacsa, kiti-kati-ka
Tele zsákot cipel haza, kiti-kati-katt.

A kő és a madarak
Két kis madár egy kőre ült,
Dili-dali nóta,
Egy ott maradt, egy elrepült,
Dili-dali nóta.

Az is elszállt, s most egy se ül,
Dili-dali nóta,
Szegény kő búsul egyedül,
Dili-dali nóta.
/angol népköltés/

Vladimír Reisel
A madárka télen
Ül ágán a madárka,
Nagy a szomorúsága:
Gyötri éhség szegénykét,
Nincs mag, hiába néz szét.
Hull könnye, hull peregve,
Hogyan is énekelne?
A gyerekek meglátták,
A baját kitalálták,
Magocskát szórtak elébe,
Csöpp szíve nagy örömére,
Hogy vígan kiteleljen,
s tavasszal énekeljen.

Zelk Zoltán
Vers a mitugrász verébről
Ez a mitugrász veréb
Fogja magát, s átugrik egy jegenyét,
De az neki nem elég:
Átugorja még a tornyot
S a Badacsony tetejét!

Zelk Zoltán
Vers a bátor sárgarigóról
Sárgarigó varjat kerget,
Fészkét úgy vigyázza,
Más madár nem telepedhet
Most arra a fára:
Még a sas is megjárná, ha
Éppen arra járna!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése