2011/11/01

Ősbizalom jelentősége és kialakulása



Amikor megfogan egy magzat, attól függően, hogy hogyan érzi magát az anyaméhben, kialakulhat nála az ősbizalom. Amennyiben várt gyermekről van szó – főként, ha előre megbeszélték vele, mikor érkezne /ez a spirituális gyermekáldás/ – úgy a magzatnak semmi dolga nem akad szüleivel, csak a magzati létre koncentrálhat.

Miután a lélek elveszítette a szabadságát, – amikor a hímivarsejt által megtermékenyített petesejt beágyazódott – új életbe kezdett. A lélek ettől a pillanattól kezdve ujjongó lendülettel veti bele magát annak a lehetőségébe, hogy tiszta lappal – szeretetet hozva az Égből – kijavítsa, felülírja korábbi életek hibáit, és problémáit. Ehhez a nagy feladathoz sok energiára van szüksége, amit az ősbizalom átélésével kap meg. Felemelő, fantasztikus élményeket él át a magzat az anyaméhben az első hónapokban. Anyja érzésvilágával összekapcsolódik, és kiteljesedhet benne. Egységben van vele, egynek érezheti magát vele, úgy gondolhatja kettőjük élete egy.

Az anyaméh vízi világában örömteli boldogságot okozhat neki e tökéletes egység átélése. Az ember a fizikai testben születése előtt, és közvetlenül halála előtt tapasztalhatja meg a lélek szárnyalását. Az anyaméhben, megélheti a szabad lebegést, abban a végtelennek, mondhatni óceánnak tűnő vízben. Illetve megélheti a lélek hazájában tapasztalt határtalanságnak az emlékét. Ez jó esetben egész életében elkíséri. A magzatban lépésről lépésre erősödik meg az egység és a bizalom érzése.

Anélkül, hogy kérnie, vagy tennie kellene valamit, elegendő mennyiségben érkezik a táplálék, és minden, ami a fejlődéséhez szükséges. Azok, akik ebben az időszakban nem tudták összegyűjteni azt a jóérzést, amire szükségük volt, vagy nem elégült ki a vágyuk teljesen, azok gyakran felnőttként valószínűtlen álmokat kergetnek, mint pl. dolgozás nélküli jólétet szeretnének maguknak.

Maga az ősbizalom, az egységben átélt élmények arra ösztönzik a már megszületettet, hogy élete folyamán keresse, és valamiképpen térjen vissza a polaritásból az egységbe. Aki már megtapasztalta az egységet, mindig emlékezni, és vágyakozni fog rá. Ez a vágy megvalósulhat a spirituális útkeresés, fejlődni vágyakozás formájában, vagy abban a kutatásban, hogy a létezés értelmét megtalálja. Ez a kutatás addig előrevivő, amíg, szellemi síkú, amint anyagi síkra csúszik le, máris szóba kerülhetnek a problémák, mint pl. kábítószer függőség. Ugyanis a szer élvezetének célja szintén az egység-eksztázisélmény megtapasztalása. A drognál minél tovább keressük, annál inkább a függőséget alakítja ki. A további fizikai síkú keresés sem vezethet tökéletes eredményre. Csak ideig-óráig lehet anyagi komforttal pótolni az egység élményét. Az ember célja az, hogy bármit is tesz életében, az anyaméhben átélt egységhez hasonló érzést alakítson ki.
Krizantén tanítása szerint az ember legfontosabb feladata nem a tanulás, hanem az, hogy embertársaival egységet alkosson. Természetesen kellő tudás, és lelki irányultság nélkül egységet alkotni nem lehet. A gonosz sosem alkot egységet a másik gonosszal, mert irigyli, vagy féli a másik hatalmát. Csak a jó alkot egységet a jóval. Természetesen tanulás nélkül ez sem megy.
Felhasznált irodalom: Ruediger, Margit Dahlke, V. Zahn: Út az életbe, Holistic Kiadó 2010.
Írta: Petre Veronika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése