Sok-sok
éves várakozás után, férjemmel úgy döntöttünk, hogy végre
feladjuk a régóta tartó huzavonát arról, hogy vajon mikor is van
a legideálisabb időpont a családalapításra – be kellett
látnunk, – ilyen időpont nincs. Rengeteget – közel egy évet –
agyaltam a baba témán, éreztem, hogy nagyon sürget az idő.
Ez volt a „tik-tak” érzés. Januárban a „tik-tak” érzésem
már átment fülcsengésbe, ezt már nem lehetett figyelmen kívül
hagyni. Konkrétan elkezdett zúgni, csengeni a jobb fülem ahányszor
a baba téma felmerült. Januárban, abban a pillanatban, ahogy a
férjem "áment mondott" a baba várásra a fülcsengés is
megszűnt!! Tudom kicsit furán hangzik, de így volt.
Márciusban
akadtam Veronika honlapjára, a Spirituális Anyára, miközben a
Hold fogantatásra gyakorolt hatása után kutattam. Nagyon tetszett
az oldal, egy fél éjszakán át, szemleragadásig
olvastam.
Áprilisban találkoztam Veronikával. Megtudtam, hogy IGEN, rám is vár baba és nem is kell sokat várnunk, csak kb. 3 hónapot. Hosszas leírást adtam neki a családunkról, a mi élettörténetünkről. Volt mit oldania a családfán és volt mit feldolgoznom a hallottakból.....Ez olyan jól sikerült, hogy május 25-én már 3 hetes várandós voltam. Alig hittem a szememnek és a naptárnak. Hiszen még hol voltunk a 3 hónaptól? Egész nap nem voltam magamnál, csak lebegtem a boldogságtól. A hetedik héten láttam Őt először. 11mm volt, mint egy pici málna. Innentől kezdve már tényleg elhittem, hogy velünk van.
Folytattam a levelezést Veronikával. Voltak komplikációim a várandóság alatt, nehéz volt letennem a lantot és otthon maradni, míg rá nem kényszerített a sors. Sokat segített, hogy kiírhattam magamból a félelmeimet és mindig kaptam néhány jó szót, biztatást.
Megtudtam, hogy tetszik-e a babának az általunk választott név, milyen színűre fessük a falat a szobájában, hogyan szeretne megszületni és legfőbb kívánságát is tolmácsolta Veronika, hogy álljak fel a székemből és felejtsem el a munkám egy jó időre.
Áprilisban találkoztam Veronikával. Megtudtam, hogy IGEN, rám is vár baba és nem is kell sokat várnunk, csak kb. 3 hónapot. Hosszas leírást adtam neki a családunkról, a mi élettörténetünkről. Volt mit oldania a családfán és volt mit feldolgoznom a hallottakból.....Ez olyan jól sikerült, hogy május 25-én már 3 hetes várandós voltam. Alig hittem a szememnek és a naptárnak. Hiszen még hol voltunk a 3 hónaptól? Egész nap nem voltam magamnál, csak lebegtem a boldogságtól. A hetedik héten láttam Őt először. 11mm volt, mint egy pici málna. Innentől kezdve már tényleg elhittem, hogy velünk van.
Folytattam a levelezést Veronikával. Voltak komplikációim a várandóság alatt, nehéz volt letennem a lantot és otthon maradni, míg rá nem kényszerített a sors. Sokat segített, hogy kiírhattam magamból a félelmeimet és mindig kaptam néhány jó szót, biztatást.
Megtudtam, hogy tetszik-e a babának az általunk választott név, milyen színűre fessük a falat a szobájában, hogyan szeretne megszületni és legfőbb kívánságát is tolmácsolta Veronika, hogy álljak fel a székemből és felejtsem el a munkám egy jó időre.
Lili
baba január 10-én, a 37. héten császármetszéssel született.
Még sok mindent meg kell értenem vele kapcsolatban, van mit
tanulnom az anyaságról. Remélem jó úton haladok tovább....
Köszönöm
a segítséget, sokat jelent nekem!
Lilian
anyukája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése